~Josh szemszöge~
-Gyönyörű vagy! Indulhatunk?-kérdezte Harry Elenától, mi közbe a kézfejét megfogva pusziltameg.
-Igen persze. Majd akkor jövök, sziasztok.-mondta húgom, és már kint is voltak az ajtón kívül.
Majd a kocsit hallottuk hogy elmegy. Bementünk a konyhába és a nagyi meg terített. Vacsora közben beszélgettünk.
-Te neked miért nincs barátnőd?-kérdezte a nagyi. De el szomorodtam elég jól.
-Jázminnal már nem vagyunk együtt.-mondtam könnyezve.
-Mióta kicsim? Mesélj nekünk.-mondta nagypapi.
-Hát kiderült 2 hónapja hogy leukémiás, az is úgy hogy sebek jöttek ki bőrén, meg folyton fáradságra panaszkodott. És kiderült hogy beteg. 2 napja voltam nála bent a kórházban és elbúcsúzott tőlem és a szemem láttára csukta be a szemét, vagyis örökre elvesztettem.-magyaráztam sírva. A nagyi átölelt.
-Édes kicsikém részvétem.-mondta a nagyi.
-Életem szerelme volt és elvesztettem. Nem tudok nélküle élni.-siránkoztam mint egy lány.De ez az igazság, egyszerűen nem tudok nélküle élni. Ő volt az életem, a szerelmem, és erre fel már nincs többet velem. Az élet sajnos megy tovább, de sajnos már nélküle. Már csak a temetését kell nagy nehezen kibírnom majd. Viszont arra kíváncsi vagyok hogy Harry mit akar a húgommal, de remélem nem fog vele játszani mert kitekerem a nyakát. Nem akarom hogy úgy szenvedjen mint most én. Jázmin volt az a lány kiben meg találtam a boldogságot, és a szerelmet. Jázmin nem csak a barátnőm volt hanem az osztálytársam is, meg egymás mellett ültünk az órákon is. Meg beszéltük hogy az érettségi után összeköltözünk és terveztem hogy majd meg kérem a kezét, de ez már sajnos nem fog össze jönni. Mivel már vele nem lehetek többet.
~Hrry szemszöge~
A vacsora elég jól sikerült. Kaja után átmentünk a nappaliba, beszélgetni. Közbe meg jött Gemma férje is. William. Mert ő most ért haza, kint volt külföldön. Ő is bemutatkozott Elenának és én is bemutattam neki Elenát. Anyuék elvannak vele, sőt apu még kérdezősködött is. De nem velem kapcsolatban szerencsére. Tudom mindenki úgy tudja hogy a szüleim elváltak. Igen elváltak de akkor 7 éves voltam, 12 éves voltam mikor újra össze jöttek. De csak élettársi kapcsolatba vannak együtt.
-Neked a szüleid mivel foglalkoznak?-kérdezte apu.
Elena elszomorodott. Szinte tudtam hogy valamit elfelejtettem. Elfelejtettem szólni anyuéknak hogy a szüleiről ne kérdezősködjenek, mert eléggé érzékeny pontra tapintanak benne.
-Öhm.. Én 12 éves voltam mikor a szüleimet elvesztettem egy autóbalesetben. De amúgy anya énekesnő volt, apukám meg egy szálloda tulajdonosa.-mondta kissé szomorkásan.
-Óh sajnáljuk. Ezt nem tudtuk.-mondta anyu.
-Semmi gond.-szólt El.
-És tesód van? Meg hol éltél miután a szüleidet elvesztetted?-kérdezősködött tovább anyu.
-Igen van egy 18 éves bátyám. És vele éltem Los Angeles-be a nagyiékkal miután anyuékat elvesztettünk. Most meg a nagyiék hozzánk költöztek.-felelte Elena.
Majd még beszélgettünk, végül föl mentünk a szobámba. Azt mondta elég rend van, én csak röhögtem rajta. Mert csak azért takarítottam ki mert tudtam hogy ugye eljön meg azt is hogy majd föl jövünk hogy a házival foglalkozzunk. Majd elkezdtük írni aztán meg elolvastuk mindkettőt és össze raktuk őket. Már csak a hangokat kell hozzá illeszteni, meg a dallamot össze hozni, és elpróbálni párszor és már kész is vagyunk. Miután a hangokkal is meg voltunk elpakolta a cuccát a táskájába és föl feküdtünk az ágyra. És a plafonon lévő csillagokat kezdtük bámulni. De engem kifejezetten nem a csillagok érdekeltek hanem Ő. Fölé hajoltam és az arcát kezdtem simogatni, ő a hajamba turkált egyik kezével, a másikkal meg a nyakamat fogta. Egyszerűen kénztetést éreztem hogy meg csókoljam, meg is tettem. De nem ellenkezett, sőt még engedte is. Egyik kicsit csodálkoztam rajta majd rá másztam. Ehhez se szólt semmit majd teljesen rá feküdtem és úgy folytattuk tovább. Csókunk érzéki volt, és romantikus. Ilyen csókom még életembe nem volt ilyen senkivel. Jót éreztem. Úgy érzem majd ez csók egyre közelebb hoz majd minket még ennél is. És barátságból szerelem lesz. Mikor elváltak ajkaink csak néztük egymást. Hatalmas nagy barna szemei vannak amik egyszerűen gyönyörűek és elvarázsolnak. Olyan érzéseket vált ki belőlem ez a lány amilyet más még soha. Hisz sokan tudják hogy nagy szoknyapecér voltam de az már a múltlé. Egy új Harry vagyok ki szerelmes is tud lenni nem csak kihasználni a lányokat. Leszálltam róla és meg nézte az időt 10 óra múlt pár perccel.
-Ideje mennem.-mondta majd meg fogta a táskáját.
-Haza viszlek.-mondtam. Majd indultunk le a lépcsőn.
-Hát nagyon szépen köszönöm a meg hívást. Jó volt meg ismerni magukat.-mondta Elena miközbe átkaroltam a derekánál.
-Jaj ez csak természetes. És szólíts nyugodtan Anne-nek.-mondta anyu.
-Engem pedig Des-nek.-mondta apu.
-Rendben. Akkor sziasztok.-mondta majd ki mentünk. Beszálltunk a kocsiba és haza indultunk már mint hozzájuk. Mikor oda értünk kiszálltunk és elkísértem az ajtóig. Ott el is búcsúztunk egymástól.
-Kérlek ne haragudj amiért meg csókoltalak de egyszerűen nem tudok ellen állni az ajkaidnak, a szemeid egyszerűen elvarázsolnak.-sajnálkoztam.
-Harry ezért ne kérj bocsánatot mert meg értem. Én csak azért engedtem meg mert tudtam ha eltollak magamtól akkor meg sértődsz.-mondta.
-Áh értem. Öhm akkor ideje hogy menjek. Szia jóéjt és jó legyél.-öleltem át.
-Rendben szia és neked is.-ölelt vissza.
Majd ő bement a házba én meg beültem a kocsimba és haza is indultam. Haza érve bezártam a kocsit és ajttót is. Föl mentem a szobámba, mentem fürödni majd ágyba bújtam. De nem birtam elaludni. Csak azért engedte mert ha nem akkor meg sértődök. Ezt nem hiszem el hogy ezt mondta. Nem, egyszerűen nem lehet.
~Elena szemszöge~
Könnyezve mentem be az ajtón. Becsuktam és be is zártam cipőmet levettem és lehajíntottam majd beljebb mentem a nappaliba. Josh ott várt én meg csak elkezdtem sírni.
-Mi történt? Meg ölöm.-mondta mérgesen de mégis átölelt.
-Nem nem kell kérlek ne tedd.-könyörögtem.
Leültünk a kanapéra és még ölelt. De éreztem hogy mérges.
-Akkor meg mond el mi a baj? Mert nem szoktál ok nélkül csak úgy sírni csak ha bántanak vagy valami.-mondta.
-Jól van. Az van hogy meg csókolt mikor még náluk voltunk, én meg engedtem neki. Majd haza hozott és bocsánatot kért hogy meg csókolt, mert nem tud ellen állni az ajkamnak meg a szemeim elvarázsolják. Én meg erre fel azt mondtam neki hogy semmi gond mert meg értem mivel csak azért engedtem neki hogy meg csókoljon mert ha nem akkor meg meg sértődött volna.-magyaráztam sírva.
-Huh én meg ölöm esküszöm hogy meg ölöm!-mondta dühösen.
-De várj, ezért miért kell sírni??-tette hozzá.
-Mert bele szerettem és erre fel ezt a baromságot mondtam.-feleltem.
-Hogy mi mi van? Ne ne ilyet szeress mint Harry hanem olyat ki megérdemli hogy szeresd mert Harry nem. És jobbat érdemelsz nála.-mondta.
-De most miért mondod ezt? Nem értelek.-feleltem. Mert tényleg nem értettem mire mondja ezt.
-Az most mindegy.-mondta.
-Miért mondasz olyat róla ha nem is ismered?-akadtam ki.
-Mert ismerem az ilyen pasikat csak a szexre mennek és semmi másra.-akadt ki ő is.
-Tudom hogy mindenki ezt mondja Harryről de hidd el meg változott. Tök normális velem. Különben is nem értem miért akarsz folyton meg védeni mindentől hiszen már nem vagyok kislány.-mondtam már én is mérgesen.
-De igen az vagy egy taknyos kislány ki egy baromba szeretett bele.-kiabált mérgesen.
-Nem vagyok taknyos kislány. egy érett felnőtt nő vagyok ki már hozhat maga is döntéseket is.-kiabáltam már én is.
-Akkor mondom úgy hogy kurva vagy!!!-kiabállta ki. Egyszerűen ledermedtem.Még jobban síni kezdtem.
-Ilyet még sose vágtál a fejemhez, gyűlöllek!!! De ne aggódj többet nem fogsz látni!!-mondtam sírva majd föl szaladtam.
-Ne húgi ne haragudj én nem akartam csak ki akadtam!-szaladtam utána.
-Hagyjál békén örökre nem érdekelsz többet.-mondtam és kulcsra zártam az ajtómat.
~Josh szemszöge~
Hogy mondhattam ilyet neki? Az egyetlen húgom kiért még az életemet is oda adnám csak hogy meg mentsem őt. Nem akarom őt is elveszteni azt már nem bírnám ki. Az ajtót kulcsra zárta nem birok bemenni. a nagyiék is kijöttek a szobájukból. És a nagypapival próbáltuk kinyitni az ajtón. Majd egy sikítást hallottunk. Istenem remélem nem csinált semmi hülyeséget, bele halok ha őt is elveszítem. Berúgtam az ajtót és azt látom hogy a földön fekszik eszméletlenül. Oda siettem hozzá és kezét meg fogva láttam hogy az erét próbálta fel vágni. Még hallottam hogy szuszog de kezdett halványodni légzése. A nagyiékkal azonnal rohantunk be vele a kórházba. A papi vezetett én meg hatul tartottam az ölembe. Reménykedem benne hogy túl élem. Közben már én is sírni kezdtem. Miután oda értünk bevittük és vitték a vizsgálóba elmagyaráztam a dokinak hogy mi volt. Majd föl hívtam Dianat. Ő is be sietett. Majd Harry is jött. Gondolom Diana mondta el neki, hogy Elena kórházban van de azt nem mondtam el miért.
-Josh mi történt?-kérdezte Diana sírva és idegesen.
-Öngyilkos akart lenni. Össze vesztünk bezárta magára az ajtót sikított egyet én meg berúgtam a földön feküdt eszméletlenül és az ere pedig fel vágva.-magyaráztam el gyorsan.
-Jézus mária.-mondta lepődve Diana majd átöleltem hogy nyugodjon meg egy picit.
-És most hol van?-kérdezte Harry is idegesen.
-Vizsgálják.-feleltem. Majd oda jött hozzánk az orvos.
-Dr. Úr hogy van a húgom?-kérdeztem idegesen.
-Túl élte de még mindig kérdéses az állapota. Hisz a vágás nagyon mélyen van, és elég sok vért vesztett. Kapja az infúziót és mindent megteszünk azért hogy Elena túl élje.-mondta a doki.
-Be lehet hozzá menni?-kérdezte Harry.
-Igen be de csak 5 percre mindenki tovább nem maradhatnak és egyenként ha meg kérhetem önöket. Engedelmükkel.-mondta a doki majd elment. Mindenki be ment hozzá a legvégén mentem én.
-Istenem kicsi drága egyetlen húgocskám kérlek ne haragudj. Szeretlek nem szándékosan mondtam azt amit mondtam. Remélem ha föl ébredsz akkor meg bocsátasz nekem. Hisz Jázmint is elvesztettem és téged már nem bírnálak abba már én is bele halnék. Meg fogsz gyógyulni és túl éled mert erős lány vagy. Élned kell még mert még fiatal vagy, még csak most kezdődik életed többi része, ami remélhetőleg csak jobb lesz.Szeretlek Húgocskám.-mondtam neki sírva majd mentem a kocsimhoz és haza indultam. Haza érve bezártam a kocsit és az ajtót is és mentem aludni. De nem nagyon sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése