~Josh szemszöge~
Haza érve bezártam a kocsit, és az ajtót is, majd mentem aludni. De nem nagyon sikerült. Reggel 9-kor keltem föl. Nem tudom hogy, meg mikor de valamikor csak elaludtam. Rendbe szedtem magam és a kocsi kulcsot meg a telót fogva mentem le a földszintre. A nagyiék nem voltak itthon. Gyors meg reggeliztem majd minden bezárva beszálltam a kocsimba és a kórházba indultam. Oda érve leparkoltam és kiszálltam. Majd bementem. A doki már várt mert valami fontosat akar nekem mondani.
-Jó reggelt Dr.úr.-köszöntem udvariasan.
-Jó reggelt Mr. Morgan. Fontosat kell mondanom a húgával kapcsolatosan.-mondta.
-Mi az Dr.úr, valami történt vele?-kérdeztem illyedten.
-Nem semmi különös. Viszont még nem kelt föl. Reggel fulladozni kezdett így viszont lélegeztető gépre került. Attól tartok ha két napon belül nem kell föl akkor lekapcsoljuk a gépről. Ezt ő dönti el hogy élni vagy meghalni akar.-mondta a doki.
-Te jó isten. Az nem lehet. Dr úr most vesztettem el a barátnőmet, a húgomat már nem bírnám.-mondtam könnyezve.
-Elhiszem. De ez Mrs. Morgan-en múlik hogy mit akar. Engedelmével.-mondta a doki.
-Köszönöm viszlát.-feleltem, és bementem a húgom szobályába. És ott találtam Harryt ki sírt és Elena kezét fogta. Elenának igaza volt, Harry tényleg meg változott, én meg ezt tettem.
-Szia.-köszönt mikor becsuktam az ajtót.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Valami élet jelet adott már?-kérdeztem majd én is le ültem egy székre.
-Semmi. Mióta van lélegeztető gépen?-kérdezte.
-Reggel 6óra óta. Reggel fulladozott és lélegeztető gépre tették. Azóta sem kelt fel. A doki 2napot adott. Ha 2napon belül nem kell fel le kapcsolják a gépről. Azt mondta ez az ő döntése hogy élni akar vagy meghalni. Pont az előbb beszéltem a dokival.-mondtam el sírva.
-Te jó ég!! 2nap...2nap összesen. Én bele halok ha elvesztem!-mondta ő is sírva.
Szereti a húgomat. Ha Elena fel kell akkor adok nekik egy esélyt. Hisz mindenki meg érdemli hogy boldog legyen, főleg a húgom.
-Te szereted a húgomat?-kérdeztem döbbenten.
-Igen az első naptól kezdve meg tetszett és most már kezdek belé szeretni.-válaszolta. -De miért akart öngyilkos lenni?-tette hozzá.
-Mondjuk úgy hogy eléggé össze vesztünk és én meg lekurváztam oktalanul. Be zárkózott sikított egyet berúgtam az ajtót és a földön hevert eszméletlenül a csuklójából pedig ömlött a vér.-meséltem még mindig sírva.
-Úristeeen....Rólam a veszekedésetek előtt nem mondott semmit?-kérdezte.
-De igen. Azt hogy hülye mert azt mondta azért engedte meg hogy meg csókold mert ha nem akkor meg sértődsz. Szeret téged, oda van érted nagyon de nagyon bejösz neki.-mondtam.
-Én is szeretem, és vele akarok lenni örökre.-mondta elég komolyan.
-Remélem ti boldogok lesztek. Mert én már jázminnal nem lehetek az.-mondtam szomorúan.
-Jah igen hallottam hogy mi történt. Fogadd őszinte részvétem.-mondta együtt érzően.
-Köszönöm.-feleltem.
-El tudja már?-kérdezte.
-Nem még nem. Ha föl ébred akkor elmondom neki meg ha már persze jól lesz.-válaszoltam.
-Reménykedjünk benne.-mondta Harry.
Majd elköszöntünk Elenától és ki mentem a kórházból. Azt mondta marad még egy kicsit mert a nagymamája is ebbe a kórházba van. Így én haza is indultam. Otthon elmondtam a nagyiéknak mi van és kiakadtak teljesen. Ebéd után mentem a szobámba pihenni, és el is szunnydtam.
~Harry szemszöge~
Miután a nagyinál is végeztem mentem haza. Otthon anyuék kérdezősködtek hogy mi történt, mert hogy még nekik nem mondtam semmit.
-Mi történt kicsim? Miért sírsz?-kérdezősködött anyu idegesen.
-Elena tegnap éjjel öngyilkos akart lenni..-mondtam sírva.
-Mi van de miért??-kérdezte apu.
-A bátyával veszekedtek és elege lett abból hogy folyton dirigálnak neki. És így fel vágta az erét.-meséltem.
-Te jó isten! Istenem kicsikém.-ölelt át anyu.
-És legalább jól van?-kérdezte apa.
-Nem, azért sírok mert nincs jól. Tegnap óta nem adott magáról jelet, reggel fulladozott és lélegeztető gépre kapcsolták. Ha 2napon belül nem kell föl akkor kénytelenek lekapcsolni a gépről.-kezdtem jobban sírni.
-Fiam ugye szereted ezt a lányt?-kérdezte apu komolyan.
-Igen. Ha lehetne akkor az életemet is oda adnám neki csak hogy ő életben maradjon.-mondtam picit nyugodtabban.
-Jaj te drága fiam teljesen bele habarodtál ebbe a lányba.-tért a lényegre apu. -És mit gondolsz ő is szeret téged?-tette hozzá.
-Igen. Mivel mondta a bátya. Meg látom ahogy rám néz, ahogy rám mosolyog. Meg a csókjából is érzem.-mondtam már mosolyogva.
-Tehát már csókolóztatok is?-kacérkodott apu.
-Igen, tegnap este, és még azt is meg engedte hogy rá feküdjek.-mondtam. Majd beszélgettünk még egy kicsit.
2NAPPAL KÉSŐBB.....
Eljött ez a nap mikor Elenát lekapcsolják a gépekről. Mivel az alatt a két nap alatt semmi élet jelet nem adott magáról hogy élni akar. Úgy tűnik a halált választotta. Bár ez a bátyának a nagyszüleinek és nekem lesz a legrosszabb. A bátyának mert az egyetlen kishúga, a nagyszüleinek azért mert a második unokájuk és egyben az utolsó is, nekem meg az első igazi szerelmem. Akit alig ismertem meg és máris elvesztettem. De még nem hamarkodom el a dolgokat. Mivel nem adhatom föl. Bíznom kell benne hogy még ma föl kell, mert az élet mindennél fontosabb. Kivéve amikor nem. Föl öltöztem majd lementem. Anyuék nincsenek itthon, reggeliztem az ajtókat bezárva indultam is a kórházba. Oda értem és mentem föl a 2.-ra. A doki és El családja már ott volt.
-Valamit mondanom kell magunknak.-kezdte.
-Úristen Dr. Úr mi az?-kérdezte idegesen Josh.
-Elena ma reggel fel ébredt. Még gyenge de túl van az életveszélyen. Még kapja az infúziót hogy erősödjön. Bemehetnek hozzá, de ne túl sokáig maradjanak mert pihennie kell.-mondta a doki.
-Köszönjük szépen.-mondta Josh.
-Ez csak természetes. Engedelmükkel, viszlát.-mondta a doki és már el is ment.
Először bement Josh, majd a nagyszülei. És mikor ő elmentek én is bementem hozzá. Mikor beléptem egy halvány mosolyt láttam az arcán. Oda mentem hozzá apró kezeit fogva ültem mellé az ágyra.
-Istenem soha többet ne csinálj ilyet. Kérlek szépen.-kezdtem sírni.
-Harry kérlek ne sírj, és nem fogok hidd el. Meg bántam. Ne sírj nem haltam meg.-mondta lágy és halk hangján.
-Rendben. De azért sírok mert majd nem elveszítettelek, és abba bele haltam volna.-mondtam majd meg pusziltam kézfejét.
-De csak majd nem. Harry túl éltem kérlek nyugodj meg.-kezdett pityeregni ő is.
-Nem birok meg nyugodni addig míg ki nem mondod azt hogy szeretlek és hogy meg ígéred hogy soha többet nem csinálsz ilyet.-mondtam majd bele néztem hatalmas barna szemeibe.
-Szeretlek Harry, és ígérem soha többet nem csinálok ilyet.-mondta sírva.
-Én is szeretlek téged. Tetszel az első naptól fogva mióta meg ismertelek és ahogy tegnap csókolóztunk én rájöttem hogy te kellesz nekem és hogy meg kell téged szereznem meg hogy szeretlek tiszta szívemből. Ugye leszel az én egyetlen hercegnőm?-mondtam és kérdeztem már nyugodtabban.
-Igen Harry leszek az egyetlen hercegnőd.-mondta és lágyan megcsókoltam. -Te már csak az enyém vagy, nem adlak senkinek!!!-tettem hozzá mikor elváltak ajkaink.
-Te meg csak az enyém!!-mondta majd magához húzott és átölelt ahogy bírt. Ölelését természetesen viszonoztam.
-Anyuéknak elmeséltem mi történt veled és jobbulást kívánnak.-mondtam.
-Oh rendben majd add át nekik hogy köszönöm szépen meg lesz.-felelte már mosolyogva.
-Miért csináltad kicsim? Miért akartál öngyilkos lenni? Egyszerűen nem bírlak meg érteni.-mondtam és kérdeztem.
-Nem tudom. Azért mert elegem lett abból hogy mindenki a tökéletességet keresi bennem hogy olyan legyek mint anyu. De egyszerűen nem tudok, vagy nem vagyok képes azzá válni mint ő. Én az akarok lenni aki akarok csak hogy ezt senki sem érti meg. Josh meg főleg. Most is azt mondta rám hogy taknyos vagyok meg lekurvázott. Milyen már ez hogy ezt mondja a saját húgára hogy kurva ez azért eléggé fájt belőle meg nem néztem volna ki hogy ezt mondja. Ideges lettem mérges és fel vágtam az erem.-mesélte sírva mi közbe az újait birizgálta.
-Értelek. Soha többet ne csinálj ilyet mert most hogy az enyém vagy tényleg nem akarlak elveszíteni.-mondtam.
-Ne aggódj életem nem fogsz elveszíteni mert csak a tied vagyok és senki másé.-mondta és most ő csókolt meg.
Majd beszélgettünk elég sokáig késő lett és mentem haza.
Másnap...
~Elena szemszöge~
Ma a doki azt mondta haza mehetek. A kötést lecserélték a csuklómon föl vettem a ruhát amit Harry hozott nekem otthonról. Föl vettem alá írtuk a papírokat és mentünk is el. Harry rá vette Josht hogy náluk aludhassak már mint Harryék így egyből hozzájuk mentünk. Pakolt össze nekem cuccot egy táskába. Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból meg csókolt és majd csak utána mentünk be kézen fogva. Anne és Des még nem hiszem hogy tudják hogy együtt vagyunk Harryvel és hogy ma ott alszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése